Szezon végi hajrá

posted in: Bejegyzés, Pilóta blog Sze 2016

Sajnos lassan, de biztosan közeledünk a vitorlázórepülő szezon végéhez, ami azonban nem csak elszomorít minket, hanem motivál is, hogy elérjük az idei évi célkitűzéseinket, amelyeknek még realitásuk van. Ez szeptember utolsó hétvégéjén 3 növendékünknek is sikerült. Még a szombati napon Vizaknai Erzsi 17 perces “C” vizsgájának lehettünk tanúi, vasárnap Szalai Mariann és Jakab Gábor élték át életükben először az egyedül repülés varázslatos élményét, amivel a “B” vizsgát teljesítették.

Mindkét lépcső nagyon izgalmas és feledhetetlen élmény egy pilóta életében, de a klub életében is. Az egyedül repülés előtt általában mindenki majdnem annyira izgul, mint a pilóta, ha nem jobban. A csapat igyekszik mindent extra figyelemmel csinálni, hogy ezzel is segítse az első egyedül repülést. A legtöbben szeretnének még adni valamilyen jó tanácsot, de természetesen nem zavarják ezzel össze szegény növendéket, ilyenkor már egyedül csak az oktatója kommunikál vele. Ő beül a gépbe és bár nagyon izgul, de már pörögnek a fejében azok az információk, melyeket egész idáig tanult és egyre jobban koncentrál a feladatra, hogy minden tökéletes legyen. Az övek hátul összekötve – most biztos, hogy senki nem fog belenyúlni abba, amit csinál és nem ad tanácsokat (előfordul, hogy még leterhelik súllyal a hátsó ülést, hogy ne legyen szokatlan a gép viselkedése, amely ilyenkor egy nagyon picit megváltozik, de ezt csak az első két körre szokták alkalmazni). A kabintető lecsukódik és már jön is automatikusan a checklist. Amennyiben minden rendben van, a pilóta jelez, hogy kész az indulásra, minden elcsendesedik és a másodpercek megnyúlnak, a koncentráció a legmagasabb fokon. Megmozdul a kötél, majd nem sokkal utána a gép is, már is a levegőben siklik és már kezdi is szakaszosan növelni a szöget, hogy minél magasabbra jusson. A csőrlés tetején egyre kisebb ez a szög, majd a leoldás után következik az átvezetés horizont helyzetbe. Sebességrendezés és már itt is az első forduló. Visszanézünk a földre, “jelzés nincs, a kötél leakadt”, és már jön is a második forduló, már a hosszú falon (a felszálló pályával párhuzamos képzeletbeli vonal a levegőben). Itt szokott az emberben tudatosodni, hogy egyedül repül és próbálja elhinni, hogy elérkezett a pillanat, amiről már régóta álmodik és amiért egész idáig kitartóan dolgozott. Nem ritka az éneklés ezen a szakaszon. Mindeközben természetesen továbbra is koncentrál az ember és figyeli a gép pozícióját a reptérhez képest, hisz már is a leszálláshoz kell helyezkedni. Ki kell számolni, hol legyen a 3. forduló, hogy minél kevesebbet kelljen korrigálni a továbbiakban. Rádión jelentés, amiből a repülésvezető és a többi gép is tudja, hogy leszálláshoz készülődő géppel kell számolni. A gép már helyezkedik is a végső besikláshoz egy kis többletsebességgel és nyitja a féklapot. Szépen szakaszosan megtöri a siklószöget, majd igyekszik szépen kilebegtetni a földet-éréshez. Meg van, megcsináltam! Ezt tükrözi a mosoly, melyet ilyenkor nehéz lenne bármivel is letörölni a pilóta arcáról. Ezt csak egy gondolat követheti: még egyszeeer! És ez így menne az idők végezetéig, ha az oktató hagyná, de természetesen ő nagyon figyel arra, mikor fárad el a növendék helyett immár a pilóta, aki ilyenkor ezt kevésbé érzi magán.

A “C” vizsga már a termikfogásról szól, mely egy sokkal komplexebb feladat, de erre nincsenek olyan konkrét szabályok, mint az iskolakör repülésére. Az egyedül repülés élménye adta lendülettel a pilóta gyorsan elsajátítja az ehhez szükséges gyakorlatokat és már csak egy termik kell a sikerhez. Erre azért néha várni kell picit, miközben az emberben egyre nő a vágy, hogy megtapasztalja azt az érzést, amiről lényegében a vitorlázórepülés szól: egy láthatatlan erő, ami az emberi akarat által megzabolázva felfelé emel egy 300 kg-os (persze ez típusonként változik) szerkezetet. A pilóta gyártja az iskolaköröket, gyakorolja a 360°-os fordulókat és vár. Egészen addig vár, még egyszer csak az egyik iskolakör közben valami megbillenti a szárnyát, majd bedönti a gépet és már csinálja is a köröket, ahogy eddig tanulta. Reménykedik, hogy emelkedni fog, miközben a variométert szuggerálja és láss csodát, a mutató 0 fölött van, azaz tényleg emelkedik a gép. Ezt nemsokára a magasságmérő is alátámasztja és megszületik az első egyéni magassági és időtartam rekord. Ez az időtartam a startkönyvben is fel van tüntetve a vizsgafokozat bejegyzésében, így biztos, hogy maradandó lesz. Az élmény mindenképp feledhetetlen, ráadásul olyan függőséget okoz, amit sosem lehet kikezelni. Innentől kezdve egyre többet szeretnénk odafent lenni, egyre magasabban és egyre távolabb jutni. Szerencsére a képzési tematika is erre épül, ezért kapunk rá lehetőséget és a repülés újabbnál újabb csodákban részesít minket. Természetesen szeretném meghagyni a teret egy kicsit a fantázia számára, így azt javaslom, hogy akit ezek érdekelnek, látogasson ki a reptérre.

Az újdonsült pilóták és “C” vizsgások a sorakozónál ünneplés tárgyává válnak. Az oktatójuk átadja nekik a vizsgajelvényt és mindenki gratulál. Innentől kezdve kb. 1-2 hétig folyamatosan mosolyognak és csak a repülésre bírnak gondolni. Erről könnyen megismerhetitek őket. Ezúton is gratulálunk Nekik a kitartó munkához és a szép eredményhez, valamint élményekben gazdag repüléseket kívánunk!

 

2015-04-05-k mariann3 unnamed-4 erzsike 14369999_997362400362270_167113518289551274_n j