Szeretném megköszönni Nektek azt a kiemelt figyelmet, amivel a Nemzeti Bajnokságot követtétek!
Azt hiszem, mindkét Anna, Pityesz, Ricsi, Tibcsi és Ludi (a csapat legcsipásabb szemű tagja) nevében is mondhatom, hogy erőt próbáló két hét áll mögöttünk. Ahogy Ricsi beszámolói már érzékeltették, szinte trópusi hőségben repültünk végig 11 versenyszámot és egy edzőnapot, sokszor egyszerűnek éppen nem mondható időjárási körülmények közepette. Öröm azonban, hogy sokat voltunk levegőben és jellemzően értelmes feladatokon mérhettük össze tudásunkat a mezőny többi tagjáéval. Mindenekelőtt gratulálok Pityesznek, aki nagyon tisztességesen helyt állt élete első Nemzeti Bajnokságán, egy olyan mezőnyben, ahol számtalan nagy tapasztaltú versenyző és az általuk vezetett bolyokkal haladó pilóta repült. Biztos vagyok benne, hogy rengeteg tudással vértezte fel magát, és jövőre még stabilabb eredményekkel fog bennünket megörvendeztetni. Ebben okkal bízhatunk, hiszen már az idei verseny közben is érzékelhető volt a fejlődés!
A magam részéről jó előjelekkel, de szokásaimhoz híven visszafogott várakozásokkal vágtam neki a versenynek. Úgy gondoltam, hogy a Laurinyecz-Tamás párost szinte lehetetlen lesz ezúttal megverni, ami köszönhető részben tudásszintjüknek / tapasztalatuknak, részben a géptípusnak, amivel repülnek, részben pedig a ténynek, hogy összeszokott párként nagy segítséget tudnak nyújtani egymásnak. Rajtuk kívül további 2-3 olyan pilóta indult a kategóriában, akiket az élmezőnyre a legesélyesebbnek tartottam, ide sorolva magunkat is. Célként a dobogó harmadik fokát, minimális elvárásként pedig az első hat hely valamelyikét jelöltem meg. Mellettünk szólt, hogy közvetlenül a verseny előtt sokat tudtunk repülni, így edzésben voltunk, továbbá hogy nagyon jó géppel indulhattunk. Hátrányt a versenyt megelőző két hét repülésből és a logisztikai hadműveletekből fakadó fáradtság, valamint egy stabil géppár hiánya jelentettek. Nagyon kíváncsian vártam, mire lesz jó az Arcus egy olyan összevont kategóriában, ahol nála jobban emelkedő gépek is vannak, ami különösen gyenge napokon válhat komoly hátránnyá.
A szombati hivatalos edzőnapon kellemes időjárásban, 2400m-ig emelkedő felhőalap mellett, egy 3 órás AAT feladaton értünk el 114 km/órás átlagsebességet (és 345km-t), ami elégnek bizonyult a napi győzelemhez. Ennek különösebb jelentőséget nem tulajdonítottam, mivel a mezőny harmada repült csak, mi is inkább a repülőgép és műszereinek kiismerésével voltunk elfoglalva. Pityesz is sikerrel teljesítette a feladatot, így jó hangulatban vártuk az esti megnyitót és a verseny kezdetét.
Az első két napon, vasárnap és hétfőn, jóval gyengébb, száraztermikes időben repültünk. A klub kategóriát mindkét alkalommal 300km körüli kötött pályás versenyfeladatra küldték, azonban mivel a felvontatásuk után látszott, hogy már a levegőben maradás is komoly kihívás, nekünk már 2.5 órás területek feletti szabadtávra csökkentették az etapot. Ilyen formán mókásan indult a bajnokság, hiszen a leggyengébb teljesítményű gépekből álló kategória pilótái hosszabb távokat repültek, mint mi. Ezeken a napokon igyekeztem különösebb kockázat vállalása nélkül repülni, tudván, hogy a gép igazi erényei nem az ilyen időjárású napokon repülhetőek ki. A “kibekkelés” annyira jól sikerült, hogy egy 95%-os teljesítményű első és egy megnyert második nap után az összetett első helyről várhattuk a keddre ígért hidegfront mögötti javulást. Sajnos Pityesz számára két tereppel indult a verseny; hozzá kell azonban tenni, hogy nem csak rajta fogtak ki a klub osztály számára kissé túlméretezett feladatok. Keddre virradóra át is haladt felettünk a beígért front, mely szerencsére csapadékot nem hozott, a hőmérsékletet azonban 7-8 fokkal, igaz így is mindőssze 30-31 fokig csökkentette. Végül a zavaró felhőzet lassú oszlása miatt csak a 18m-es kategóriának rendeztek versenyszámot, mivel a komplett mezőny felvontatása után nem fért volna bele egy sikerrel kecsegtető feladat a rövid kihasználható periódusba. Ők végül igen jó feltételek mellett, a front utáni szeles helyzetben kialakuló felhőutakat meglovagolva repültek 120 km/óra feletti átlagokat.
Nagy várakozások előzték meg a szerdai napot, még a 750km-es feladat ötlete is felmerült, végül azonban a klub osztály szállt fel elsőként egy 500km-es útvonalra. Mi is 500-as feladatot kaptunk, azonban -hogy ne legyen unalmas a nap- nekünk el kellett hagyni a jó időjárású területet és egész északkeletre, Szerencsig kellett repülnünk Békéscsaba töréssel (vissza ugyanígy). Mivel a híres csokigyár környékén még mutatóban sem volt termik, az egész mezőny helyizgetett egy jót, Tarcalnál testközelből csodálhattuk meg a Tokaj-hegyet, végül azonban sikerült közel 100-as átlaggal megrepülni a feladatot. Ez a nap nekünk nem sikerült annyira jól, mégis elégedett voltam, mert olyan helyzetből sikerült visszadolgoznunk magunkat elfogadható napi pontszámig, amire pár éve még rámehetett volna az egész verseny. Tovább fokozta a hangulatot, amikor az 52-es Szatymazt jelentette a rádión, így tudtuk: Pityesz megrepülte a gyémánt 500-át! Idén már a harmadik klubtársunknak gratulálhattunk ehhez, szép munka volt Tóni, Laci, Pityesz!
Csütörtökön, a negyedik versenyszámban, valamivel hosszabb, 560km-es kötött pályás feladatot kaptunk, ráadásul hazai pályán, Csákváron kellett fordulnunk. Az idő még jobbnak ígérkezett, mint előző nap, így 115-120 körüli átlagokat vártunk. Valóban jól lehetett haladni, bár homogénnak nem nevezném a tapasztalt időjárást. Voltak frenetikus szakaszok is, például az a felhúőt, amin Dunaújváros vonalától Őcsényig siklottunk, ugyanakkor északon csak foszlányok voltak, Jánoshalmánál pedig egy összeállásban kellett megtalálni a jobb emeléseket. Jól tudtunk haladni, az út első felében Basa Ricsivel együtt repültünk, mivel a 18m-es kategória is hasonló feladatot kapott. Sajnos az utolsó, hazatérő termiket nagyon nehezen találtuk meg. Tovább rontotta a helyzetünket, hogy az üldözőink (Laurinyecz Sanyi és Tamás Feca) pont akkor értek oda, amikorra végül kimagoztuk a két métert, így ők egyáltalán nem lassultak be, 120-as átlaggal meg is nyerték a napot. Azért a 114 km/órás sebességünket és az érte járó 905 pontot elfogadható eredménynek tartottam és örültem neki, hogy erős időjárásban is lépést tudtam tartani az élmezőnnyel. Este kaptuk az örömteli hírt, hogy Rajncsák Pisti is deklarált 500-as távot repült aznap Fahegyről, amihez ezúton is gratulálunk!
Péntekre a melegedéssel romlott valamelyest a gradiens, rövidebb periódust várt a meteor, és kumulusz is csak mutatóba maradt. A fordulópontok környékén voltak ugyan kisebb izgalmak, összességében azonban eseménytelen 370km-t repültünk, egy gyors bollyal haladva. Laurinyecz győzött 111-es átlaggal, a mi 109-es sebességünk a harmadik helyre és 961 pontra volt elegendő. Szombatra mégszárazabb, forró időt prognosztizáltak. Jó előjel volt azonban, hogy a magasban északkeleties maradt az áramlás, így a gradiens nem romlott sokat. 3 órás AAT feladatot kaptunk és a levegőben meglepve tapasztaltuk, hogy elkezdenek kipattanni a kumuluszok. Ennek hatására változtattam a stratégián és későn, 2 óra után indultunk, a 18m-es kategória élmezőnyével együtt haladva. A taktika bevált, lényegében végig felhők alatt tudtunk haladni és 111-es átlaggal megnyertük a napot. Ennek köszönhetően a verseny derekán a képzeletbeli dobogó második fokán tanyáztunk. Izgatottan vártuk a vasárnapi és hétfői napokat, melyekre igen gyenge időjárás nézett ki, nem kedvezve a valamivel nehezebben emelkedő, 800kg tömegű gépünknek.
A hetedik versenyszám végül sajnos nem csak az időjárás, hanem teljesítményünk szempontjából is mélypontot jelentett. Nehezen repülhető körülmények között indultunk a 3 órás AAT feladatra. 1200-1400m közé tudtunk csak emelkedi, gyenge méterekben kőrözve. Ugyanazzal a 18m-es bollyal haladtunk, akikkel előző nap. Egyáltalán nem akartam kockázatot vállalni, egyetlen célom a feladat végigrepülése volt. Ez sajnos nem sikerült, még az első fordulópont után alacsonyra kerültünk és a versenyszámot feladni kényszerültünk. Halász Lacival haladtunk együtt, aki nem ma kezdte a versenyzést, sajnos ő is hozzánk hasonlóan járt. Ahogy ez ilyenkor lenni szokott, az 5 perccel mögöttünk haladók belebotlottak egy fél méterbe és túlélték ezt a szakaszt, hogy aztán a homokon már jobb feltételek fogadják őket. A mezőny nagyja megrepülte a feladatot, ami így 1000 pontos lett. Ezzel sajnos eldőlt, hogy a dobogó szinte elérhetetlen távolságba kerül tőlünk. Mondanom sem kell, eléggé magunk alatt voltunk, kerestük a motivációt a verseny második hetére. Végül másnapra szerencsére sikerült összeszednem magam és elhatároztam: innentől repülhetek nagyobb kockázattal. Célként a minél több napi győzelmet tűztem ki, ami indirekt módon ahhoz is hozzájárulna, hogy a lehető legjobban felzárkózzunk a verseny végére az élbolyra, maximalizálva a ranglista-pontjainkat.
Nem számítottam azonban arra, hogy a hátralevő négy versenyszámból kettőt megnyerünk, egy harmadikat lényegében megnyerünk (995 pontot kaptunk az 1000-ből, és aki nyert, azt a táv felén mi vittük), a negyediken pedig 94%-os eredményt érünk el. Ezen a szakaszon a megszerezhető 3774 pontból 3709-et zsákoltunk be, ami több, mint 98%-os teljesítmény. Nagyon örültem ennek az eredménynek, különösen a jövőre nézve van jelentősége, mert azt mutatja, fel tudjuk venni a versenyt a közvetlen élmezőnnyel, és tudunk nyerni gyengébb és erősebb időjárású napokon is. A teljes igazsághoz azért természetesen hozzátartozik, hogy ha nincs a hetedik napi ügyetlenkedés, akkor mi is kevésbé repültünk volna felszabadultan, valamint ellenfeleink is jobban odafigyeltek volna arra, hogy ne hozhassunk rajtuk ennyi pontot.
Külön kiemelném az utolsó napot, ami olyan meteorológiai feltételeket hozott, amilyennel fényévente egyszer találkozunk. A front előtti labilitásban rendkívüli gradiens, és ennek hatására 3-4 m/s-os emelések, ugyanakkor a száraz levegő hatására magas felhőalapok alakultak ki. 3 órás területek feletti szabadtávot repültünk, a sportbizottságnak ezúttal sikerült a legjobb időjárású területre rögzítenie a feladatot. A Mecsek nyugati lábánál fordultunk először 154-es (!) átlaggal. Lényegében kettőt csavartunk, közte pedig nagyokat siklottunk a 2700-2800m-es felhőalapnak hála. A második körben is majdnem kikoppantunk, ezúttal az északnyugati szektorban, Várpalotától északra. Még mindig 150km/óra körül járt az átlag és még előttünk volt egy hosszú végsiklás 2800m-ről. Mi lesz ebből, gondoltam magamban… Végül az erősödő szembeszél és az 5-kor váratlan hirtelenséggel lecsengő idő megfogta a mezőnyt annyira, hogy 135 km/órára csökkenjen az átlagunk, mely második helyre és 995 pontra volt elegendő. A napot Réti István nyerte 136-os átlaggal. Sajnos Pityeszen mégjobban kifogott a nap végén rohamosan gyengülő időjárás, így néhány helyett veszítve ért véget számára a verseny. Kár érte, mert előtte nagyon szépen feldolgozta magát a nyolcadik helyre! Mi az ötödik helyig tudtunk összetettben előrelépni, de már csak nagyjából 100 pontra álltunk a dobogótól, így nagyon drukkoltam egy szombati versenyszámnak. Tagadhatatlanul lendületbe jöttünk, az előttünk állók pedig egyre nagyobbakat hibáztak. Sajnos az időjárás végül nem volt kegyes hozzánk, nem kaptunk még egy esélyt, így be kellett érnünk azzal, hogy a “fekete lyukból” sikerült magunkat a győztes összpontszámának 93%-áig feltornásznunk. Ennek azért van jelentősége, mert így várhatóan két helyet még javítani is tudok ranglista-pozíciómon és a válogatott keret tagja maradok. Kicsit keserédes ez a részsiker, hiszen ha csak egy gyenge, 750 pontos eredményt érünk el a hetedik számban, nemzeti bajnokok lehettünk volna. Sebaj, előrefele tekintünk és bízunk benne, jövőre sikerül kimagaslóbb eredményt elérnünk, három éves programunk végső célja pedig a 2015-ös, Őcsényben rendezendő Európa Bajnokságon való tisztes helytállás. A komplett eredmény-listát az alábbi linken találjátok: http://soaringspot.com/hunnat2013/results/mixed/day-by-day.html , ahonnan valamennyi IGC állomány is letölthető.
Összességében úgy érzem, az Arcus jól megállja a helyét az összevont kategóriában, megfelelő ellenfele a 15m-es Ventusoknak. Rendkívül jól siklik és méreteihez / súlyához képest meglepően agilis és jól emelkedik. Ez elsősorban a szárnyon végigfutó, ívelőlappal egybekötött csűrőnek és a nagyon jól eltalált szárny-geometriának köszönhető. Megérzésem szerint az 1.7-es / 1.8-as és 2.5-es MacCready értékek között a legversenyképesebb a gép, alatta ráemelkednek, 190-200-as tempóknál pedig rásiklanak a 15m-es Ventusok. Az egyetlen igazi hátrány, amit tapasztaltam: a hosszabb repülések során fellépő fizikai fáradtság. Hiába, 800kg-ot mozgatni egy magamfajta pálcika-embernek komoly kihívás. Majd Anna télen kigyúrja magát és jövőre már ő fog csűrni :)
Egy bő hónap alatt repültünk több mint 100 órát, valamint közel 9000km-t ezzel a fantasztikus repülővel, jó lesz jövőre folytatni! Mégegyszer köszönjük a támogatóknak a bíztató szavakat, a látogatóknak a finom borokat és végezetül, de semmiképpen sem utolsó sorban, pedig a nélkülözhetetlen segítséget, amit Tibcsitől és Ricsitől kaptunk! A rengeteg fénykép és GoPro videó szerkesztése még hátra van, addig is csatolok 1-2 képet ízelítőül.
Élménydús repüléseket és eredményes távokat kívánok mindannyiótoknak a szezonutóra!
Üdvözlettel:
Kiss Dani