Alpesi összetett: Föhn, termik, lejtő és hullám

posted in: Bejegyzés, Pilóta blog máj 2014

A két héttel ezelőtti, végül kudarcos kísérlet után tegnapra ismét jól repülhető időjárással kecsegtettek a prognózisok. Az elmúlt időszak időjárását meghatározó mediterrán ciklon feltöltődésével néhány szárazabb napot lehetett várni a hét végére ideérő következő alacsony nyomásmező előtt. A szinoptikus előrejelzésen az is jól látható, hogy az északnyugatra elhelyezkedő sekély ciklon előterében erősödő délies áramlás kialakulására lehetett számítani. Ez az Alpokban Föhn szelet és hullám-jelenséget szokott eredményezni. Ilyenkor a Po-medence felől jellemzően meleg levegő áramlik a hegyek közé, ahol a domborzat hatására az áramlás felerősödik, a légtömeg pedig hullámokat vet. A hegység déli oldalán a Föhn felvonuló alacsony- és középszintű felhőzetet, helyenként csapadékot okoz – ezért is jósoltak oda lényegében repülhetetlen körülményeket. A Föhn érdekessége, hogy miközben a belső völgyekben már hajnalban is erős szél fúj, az északi „Alpok-alját“ csak a délelőtti órákban éri el a szélerősödés. Tőlünk délkeletre lévő repülőterekről már 7 óra tájban levegőbe emelkedtek az első gépek, ami 750, sőt egy esetben 1000km feletti táv teljesítését tette lehetővé. Schänisben komótosabban indult a nap, az első felszállást 11 órakor regisztrálhattuk.

Zürichben szemerkélő esőre ébredtem, de a műholdkép gyors szemrevételezése megnyugtatott: a labilitási vonal északnyugat fele mozog, a keleti Alpokban pedig valóban repülésre alkalmas körülmények várhatóak. A reggeli briefingen
megerősítették, hogy erős szél, turbulencia és hullám kialakulása is várható a nap folyamán – ami az ekkor még lógó szélzsákra tekintettel elég szürreálisan hangzott. Hamar elkelt minden gép, én ismét egy Discus 2-est választottam.
Mivel számomra ismeretlen időjárási körülmények között készültem repülni, elhatároztam: elsődleges célom nem a lehető leghosszab táv teljesítése, hanem a Föhn és az Alpok belső területeinek kiismerése lesz. Ennek megfelelően nem is az Inn völgye fele terveztem az útvonalat, noha szinte mindenki oda indult, hiszen legutóbbi hosszabb távomat is abban az irányban teljesítettem. Elhatároztam, hogy megpróbálom az Alpok főgerincét észak-déli irányban keresztezni, így a svájci-osztrák-olasz hármas határ közelében fekvő Livigno-t tűztem ki legtávolabbi fordulópontnak, amit kétszer terveztem elérni. Jól esett a sok tanács, amit a tapasztaltabb helyiektől kaptam. Egy percig sem teremtettek olyan hangulatot, hogy kezdőnek vagy bénának kelljen éreznem magam, de egyben azt is érzékeltették: odafigyelnek rám és bizalommal fordulhatok hozzájuk. Szerintem ez egy jó és követendő példa. Végül a sorban hatodikként, pontosan délben szálltam fel, 7 m/s-osra erősödött szélben. Mire elengedték a szárnyvégemet, lényegében a levegőben követtem a Turbo Bravot. A vontatógép hozta a formáját: 6-os, 7-es varióval emelkedtünk a reptér melletti hegy mögé, ahol a Föhn stabil emelésében oldottam 1200m-en.

Ekkor kumuluszok még csak elvétve voltak az égen, én azonban, a 2950m-es légtér plafon elérése után, az azonnali indulás mellett döntöttem. A már jól ismert Walensee fölött vezetett az első szakasz, ahol 2500m körüli hegyek mellett haladva, tulajdonképpen egy 30km hosszú lejtőt kihasználva értem el a Rajna völgyét 2400m-en. Bad Ragaz térsége ismert hullámkiváltó hely, én azonban nem találtam meg az emelőteret, így végül az első valamirevaló gomolyfelhő alatt emelkedtem két és feles átlagolóval az ekkor 2900m-en lévő alapig. Innen a Rajna völgyét követtem, abban bízva, hogy találok csatlakozást a hullámhoz, és egy siklásból át tudok érni a főgerincen az Engadin völgyig. Újabb 40km után azonban zárt felhőzetbe botlottam, így megfelelő helyismeret híján elővettem a B-tervemet: ha termikből kell átjutnom a fővonulaton, azt valamelyik hágó, jelen esetben a Flüela-Pass felett tudom megtenni. A kumulusz alap ekkor 3400m-en volt.

Ez az útvonal jól repülhetőnek bizonyult, végig voltak megbízható felhők a völgyek mentén. Végig 2700 és 3400 méter között tudtam haladni, és csak ritkán kellett a nehezen kimagozható, szélnyírta termikekben megállnom körözni. Gyorsnak éppen nem nevezném ezt a szárat, ami rutintalanságom mellett a 40km/órás szembeszélnek is betudható. A hágó felett is biztonsággal tudtam átrepülni, előtte az itt már 3500m-en lévő alapig emelkedve. Fantasztikus élmény volt a nyári tél
világában repülni. Bármerre néztem, hófedte hegyeket láttam magam körül, miközben Zürichben az első nyárias hőmérsékletű napot üdvözölhettük tegnap. A hágón átérvén, az Engadin völgy felett összeállás fogadott, de a legsötétebb részén, ahol a szél pont merőlegesen fújt egy hegyre, még így is hármas emelést találtam. Mivel munkatársaim pont az itt fekvő Zernez falunak készítenek éppen új településrendezési tervet, készítettem nekik néhány légifelvételt emelkedés közben. Itt ismét valamivel lejjebb, 3200m-en volt a kumulusz alap, de ez is elegendőnek bizonyult, hogy egy siklásból elérjem a Livigno-i vízerőművet, majd visszatérjek ugyanebbe a termikbe. A hátszéllel érezhetően felgyorsultam, már-már belefeledkeztem a gondtalan repülésbe. Ebből a bódulatból a Föhn ébresztett fel. Történt ugyanis, hogy 3 óra körül, a Rajna völgyében kijelölt második fordulópont felett olyan turbulenciába repültem, ami konzolostul letépte a PDA-t, egy barátságos repedést eredményezve a kijelzőjén. Szerelvényigazítás és emelkedés után aztán további izgalmak nélkül fordultam; a tevezett 400km-es táv fele volt még ekkor hátra. Az idő gyengülni kezdett, de bíztam benne, hogy ugyanezen a pályán mégegy hurok kirepülhető lesz. Óvatosabban repültem tovább, igyekeztem magasan maradni.

A szél tovább erősödött, a víz nélküli Discusszal egyre nehezebb feladatnak bizonyult a haladás. A Flüela hágó előtt azonban ismét találtam egy jó emelést, így felhőalapról másodszor is nekivágtam a fővonulatnak. A hágó felett 10-15 km-en keresztül olyan közel halad az ember a domborzathoz, hogy érdemi körözésre nincs lehetőség. Ez egyben azt is jelenti, hogy a túloldalon ismét emelkedni kell ahhoz, hogy az ember biztonsággal visszaindulhasson. Tegnap majdnem ez lett a vesztem. Történt ugyanis, hogy Engadin felett, ahol már másfél órával korábban is túlgerjedt az idő, zárt felhőzet fogadott. Hiába voltam még 2900m-en, csapdába kerültem. Ha nem tudok legalább 300m-t elemledni, itt ragadok, közúton majd 200 kilóméternyire otthonról. Livignoról hamar letettem, emelkedni próbáltam volna valahogyan. Sem a nap nem sütötte át sehol a felhőket, sem sötétebb beágyazódott konvekciós felhőzetet nem véltem felfedezni. Nem maradt más választásom, mint a szélre hagyatkozni. A fákra lenézve megállapítottam, hogy lent is megfelelő erősséggel fúj. Elkezdtem hát ideális orientációjú hegyek mellé repülni, eleinte kevés sikerrel. 2500m-en már jócskán a hegynívó alatt keresgéltem tovább, végül a harmadik hegyorom mellett elkezdtem lejtőzni. Kínkeserves munkával, alig fél méterecskékben ingázgatva, gyűjtöttem 250m-t, azonban itt kifújt az emelés. Ez még mindig édes kevés volt, további 450m hiányzott, hogy nekivághassak a hágónak. A dolog pikantériája, hogy alapról már lényegében haza is értem volna, lévén 100km-re voltam a 400m-en fekvő repülőtértől.

Rá kellett jönnöm, hogy egyetlen esélyem maradt: húzni az időt a lejtőn, abban bízva, hogy valahol át fog sütni a nap és elszakít egy termiket. Róttam hát tovább az ingákat és köröket, közben pedig oktatóm szavai jártak a fejemben: úgy nézd a domborzatot, mintha mezítláb gyalogolnál rajta. Ahol a legjobban melegítené a talpadat, ott lesz az emelés helye is. Közben arra lettem figyelmes, hogy kezd lazulni a felhőzet szerkezete és itt-ott kezd átszűrődni a nap fénye. Megvártam míg az egyik hegyoldalat elkezdte határozottan melegíteni a nap, és búcsút intettem a reményeimet életben tartó lejtőnek. Kisvártatva elemi erővel rúgott belém a melegítő napsugarak hatására elszakadó termik. Hihtetlen kontraszt volt ez. Pár perce még azt hittem, hamarosan a tehenek között legelek, most pedig a nap egyik legjobb emelése repített négyes átlagolóval 3300 méterig. Innen már gond nélkül keltem át, aznap már negyedszer, az Alpok fővonulatán, sőt a lecsengő időjárás szétterülő felhői alatt pályázgatva végig a szükséges siklópálya felett tudtam araszolni hazafele. Ekkor már az alpesi csevegő frekvencia is elcsendesedett, nem sokan maradtunk a levegőben.

Végsiklás közben arra lettem figyelmes, hogy a Rajna völgye felett egy nagy kék lyuk alakult ki, felette pedig egy-két furcsa alakú lapos felhő látszik. Hamar összeállt a kép: kialakult a várva várt déli szeles hullám! Mivel a deklarált távot már amúgy is megszakítottam, hamar megszületett az elhatározás, hogy eltérek a vélt hullámtér irányába. Viszonylag hamar el is indult felfele a varió, meglepően erős, 2.5-3 m/s-os emelésben köröztem. Kisvártatva átemelkedtem a gomolyfelhők szintjén, az emelés pedig gyengülni kezdett. Közel 4000m-en jártam már, adagoltam hát magamnak egy kis oxigént. Sajnos az irányítás nem engedélyezte a további emelkedést, így a légtérhatáron, 3950m-en ott kellett hagynom az emelőteret. Széllel szemben előreutazva két további hullámteret tudtam kitapogatni, igaz már inkább csak gyenge egyes emeléseket leltem. Amikor harmadjára is 4000m közelébe emelkedtem, elindultam nyugati irányba. A termikus időnek már vége volt, én pedig mint egy utasszállító gép pilótája siklottam a felhők és a hófedte hegyek felett. Az élmény leírhatatlan. Még elsiklottam a zürichi tóhoz, majd vissza a repülőtérre, ahova bőséges tartalékkal érkeztem meg. Ezt így is terveztem, szerettem volna nyugodt körülmények között felkészülni a turbulensnek ígérkező leszállásra. A besiklás olyan volt, amilyennek elképzeltem. Végül 150-es műszer szerinti sebességgel kellett besiklanom, a leszállás maga azonban teljesen simára sikerült. Negyed hétkor állt meg a Discus az apron sarkánál, én pedig fáradtan, de fülig érő szájjal kászálódtam ki a kabinból. Ugyan születtek hosszabb távok is (a legeredményesebb egy 18m-es Ventus pilótája volt, aki 600km felett teljesített), én mégis teljesen elégedett voltam. A hihetetlenül élménydús repülés során új területeket ismertem meg, kereszteztem az Alpok fővonulatát, és emelkedtem Föhnben, lejtőn, termikben és klasszikus hullámban is. A taszkolt szabadtáv alapján közel 400 kilómétert repültem, mely az OLC-n is megtekinthető (http://www.onlinecontest.org/olc-2.0/gliding/flightinfo.html?dsId=3656574).

Látom, ma nagy az élet Farkashegyen is, kívánok Nektek eredményes távokat és jó leszállásokat! Üdvözlettel: Kiss Dani