Múlt hét közepén már körvonalazódni látszott, hogy a húsvéti hétvége időjárását egy markáns ciklonális mező fogja meghatározni, melynek meleg oldala és hidegfrontjai egymást érik a hét második felében. Ez rá is nyomta a bélyegét a hétvégi lehetőségekre, de ahogy a prognózisból is látható volt, a hétfői nap izgalmas repülési feltételeket biztosított a vasárnapi hidegfront és a keddi melegadvekció közötti semlegesebb nyomásmezőben. Délelőttre még erős, viharos északnyugati szél volt várható, mely a nap folyamán csökkenő tendenciát mutat, továbbá jó labilitás, és 1000-1500m közötti Cu-alapok.
Farkas Pistával a délután 2 és 5 közötti időszakra terveztünk egy távkísérletet, amikorra a termikus aktivitás a legjobbnak, a felhőalap pedig már értelmes magasságúnak ígérkezett, valamint a szél is markánsan csökkenni látszott. Amikor délelőtt berendeztük a strathelyet, még nem volt túl nagy a repülési kedv a viharos szélben, így javasoltam Daróczy Jancsinak, szagoljunk bele a levegőbe a Twin Astirral, ne álljon a földön a gép. Gyalai Balázs ekkor már a lejtő felett élvezkedett egy Cobrában, de az égkép és a szélzsák alapján is egyértelmű volt, hogy könnyedén fenn lehet maradni. Fél 11-kor már igazi bika tavaszi termikekkel találkoztunk, az erős szél dacára viszonylag könnyen lépegettünk ki Érd-Sóskút irányába. Két tervem volt ekkor: egyrészt kipróbálni, hogy a hízottabb kumuluszok luv oldalán van-e gomoly-lejtő, hiszen a szélgradiens tökéletes volt; másrészt orografikus hullámteret keresni a Sóskút-Etyek vonalon. Ez utóbbi már régóta foglalkoztat, többször láttam már hasonló időjárású napokon rövid életű lencse felhőket arrafele, amiből arra következtettem, hogy a Vértes második vagy harmadik hulláma ott lehet, és adott esetben ki is használható. Előrebocsájtom: mindkét kísérlet sikerrel járt. Érd felett alapig emelkedtünk, ami ekkor QNH 1200m-en volt, majd előreutaztunk a szomszédos hízott felő elé, ahol szépen felkúszott a varió. A felhő előtt piskótázva hamar felemelkedtünk a konvekciós szintig, gyönyörű látvány nyílt a felhők tetejére. A java azonban még hátra volt. Észrevettük, hogy a szélirányra merőlegesen egy körülbelül 10-15 km széles kék lyuk alakult ki a gomolyokkal tarkított égen. Ez hullámtevékenységre utalt, kisvártatva csatlakoztunk is az emelőtérhez. Ezen a szinten közel 100km/órás szél volt ekkor, kényelmesen meg tudtunk állni széllel szemben. Stabil, erős emelésben értük el QNH 1950m-en a légtér tetejét, ahol konstans másfél méteres emelést kellett fájó szívvel otthagynunk. Csak tippelni tudunk, milyen magasra lehetett volna jutni, de a szélgradiens alapján 2500-3000m közé jó eséllyel! Hosszan utaztunk széllel szemben tartásban, de újabb emelőteret aztán már nem találtunk, a szélcsökkenéssel és további labilizálódással pedig meg is szűnt a hullámtevékenység.
Pistával fél2-kor szálltunk fel, és az iratellenőrzés céljából éppen a starthelyünk mellett lebegtető rendőrhelikopter megfelelő motivációt jelentett az elcsavaráshoz, ami sikerült is. Az időjárás tulajdonképpen gyengébb volt, mint a délelőtti-déli órákban, melynek oka elsősorban a megelőző napok csapadékmennyiségében volt keresendő. Az induló termikek jelentős vízmennyiséget vittek fel a talajról-talajközelből, ami gyengítette a gradienst, és túlgerjesztette a felhőképződést. Az összeállási tendenciához hozzájárult a fokozatosan gyengülő szél is. Ezzel együtt viszonylag ütemesen kijutottunk a magas légtérbe, a felhőalap ekkor már QNH 1500m-en volt. Az első háromnegyed óra azonban kibekkeléssel telt, mivel kijjebb is összeállás volt, nem volt hova indulni, ugyanakkor a reptér környéke is le volt árnyákolva, így tudtuk, ha visszamegyünk a lejtőre, onnan lehet, hogy már nem jutunk ki többet – vagy csak nagyon sokára. Aztán elkezdte szétsütni a nap az Altokumuluszokat és nyugat fele kialakult egy felhőút-féleség. Nem sokat haboztunk, el is indultunk alatta. Bicskéig jól haladtunk a szembeszél dacára, de Szár előtt végül a megfordulás mellett döntöttünk. Nagyon bizonytalan volt az időjárás, az első felhő kihagyott, és nem szerettük volna megkockáztatni, hogy ne érjünk vissza az élő felhők alá. Déliesebb pályán repültünk tovább, Martonvásár és Csákvár között kialakult egy viszonylag problémamentesen repülhető terület besugárzással, szép felhőkkel, 2m/s körüli termikekkel. Ezt még megjártuk oda-vissza, aztán 4 óra körül hazarepültünk.
Hatalmas élmény volt mindkét repülés, köszönöm a lehetőséget! Szerencsére késő délutánra megnyugodott az időjárás, a növendékek is jól tudtak haladni a feladataikkal, mi pedig vidáman tologattuk a Ka7-eseket napnyugtáig. Érdekes tapasztalat, hogy ezúttal nagyon pontos prognózist lehetett interpolálni a különböző modellek előrejelzéseiből, mind a szél, mind a termikus viszonyok tekintetében.
Jó szezonkezdést mindenkinek!
Kiss Dani
