Bacsek Bálint vagyok, 14 éves korom óta repülök az Aeroklub Farkashegyben, az egykori Csepel Repülőklubban. A repülés iránti érdeklődésem jó pár évvel ezelőtt hirtelen felindulásból lobbant ki, viszont azóta is tart. Az ACFH-ra az interneten találtam rá, majd Sibivel és Farkas Pistával egyeztettem, mielőtt elkezdtem 2017 novemberében a gyakorlati képzést.
Az első elméleti órán kicsit megijedtem, amikor láttam, hogy az emberek zöme jóval idősebb nálam. Szerencsére ez a megilletődöttség csak átmeneti volt. Minden szombat délelőtt voltak az előadások. Márciusban egy kérdéssor kitöltésével bizonyíthattuk elméleti felkészültségünket. A vizsgák előtt jobban izgultam a szükségesnél, így meteorológiából ismételnem kellett. Erre másnap sikeresen sorkerült. Sajnos az időjárás nem volt kegyes hozzánk az első potenciális üzemnapon, ezért maradt a csűrőgyakorlat és az izgalmakkal teli várakozás. A következő héten, március 24.-én vettem részt az első üzemen, ahol kétszer 4 percre a levegőbe is emelkedhettem. Az első pár alkalommal megismertük, mit is jelent a startszolgálat, hogyan néz ki egy üzemnap, hogy működik a reptér, és hogy milyen sok időt kell áldozni a vitorlázórepülés oltárán. Persze ez az áldozat aztán kifizetődik azoknak az élményeknek hála, amiket ez a sport adott, és még fog adni nekünk.
A képzés első szakaszában rengeteg oktatós felszállást hajtottunk végre. A repülőgép vezetését és a kényszerhelyzetek megoldását sajátítottuk el. Eközben bele kellett rázódni a klubéletbe is, ami nekem nem ment az egyik napról a másikra. Szerencsére nagyon segítőkész emberekkel voltam körülvéve, és ott volt Csongi is, akivel nagyon hasonló cipőben jártunk, így végül sikerült beilleszkedni a közösségbe. A tanév végére már az egyedül repülés kapujáig jutottam. Az első egyedüli felszállásomat egy júniusi üzem utolsó csőrléséből teljesítettem. Naplementében, vajsima levegőben repültem egy 5 perces iskolakört. Leszállás után még egy jó ideig ottmaradt a vigyor az arcomon, annak ellenére is, hogy a B vizsgát csak másnap tudtam befejezni. Ezután sajnos kevesebbet jártam ki a reptérre, így a C vizsgámra csak októberben került sor. Egy felhős napon felcsőröltem olyan magasra, amilyenre csak tudtam, és mínusznullázva sikerült kibekkelni 11 percet a levegőben. Ezután méltó lezárása volt az évnek az az október végi üzem, ahol a délutáni órákban sikerült először egyedül elcsavarnom, emelkednem, illetve több géppel egy termikben spiráloznom. Ezután jött a téli szünet, ami alatt már a középfok csoport előadásait látogathattam szombatonként.
A C vizsga után következtek az időtartam feladatok, így várható volt, hogy a következő szezonom ezeknek a teljesítéséről fog szólni. Májusig megrepültem a rövidebb időtartam feladatokat, május végén megcsináltam a Ka8-as típusomat. A HA-8450 rajtszámú gyönyörű Ka8-asunknak ez volt az első éve a klubban. Hamar közönségkedvenc lett, időnként a teljesítménygépekkel repülő pilóták is szívesen visszaülnek bele. Ezzel a repülővel sikeresen teljesítettem a 3 órás feladatot június elején, majd egy Ka7-essel június 29.-én 5 órát és 18 percet töltöttem a levegőben, ami
fantasztikus érzés volt.
2019 augusztus 4.-én egy vasárnapi üzemnapon Daróval megrepültem a terepgyakorlatot, ami a 33-as küszöb előtti lucernásba való leszállást jelenti. A feladatot tovább színesíti, hogy a terep lejt, és a final-en szükséges egy 90 fokos forduló a hegyek miatt. Ezután a Ka-8-assal próbálkozhattam elindulni koszorútávra, és a második próbálkozásból sikerült is elkapaszkodni. 83 levegőben töltött perc után szálltam le a 66km-re lévő dunaújvárosi repülőtéren.
A szezon hátralévő részében megcsináltam a vontathatói képzést, nagy reményekkel telve vártam a következő évet. A téli elméleten a szakszóvizsgára készültünk fel, azonban a pandémia természetesen ebbe is közbeszólt. Félbeszakadt az éppen, hogy csak elkezdődött szezon, a vizsgákat is szüneteltették. Májusban kezdett újraindulni az élet. Júliusban volt a szokásos teljesítményrepülő tábor Békéscsabán, ahová rendhagyó módon a klub koszorúvárományosai is meghívást kaptak, ugyanis az új légtérszerkezet ha nem is teljesen ellehetetlenítette, de jelentősen megnehezítette a feladat teljesítését Farkashegyről felszállva. Nekem is volt lehetőségem csatlakozni 1 hétre. Mikor leutaztam Csabára, már gratulálhattam is Csonginak és Gézának, akik megrepülték a koszorútávukat. Hatalmas élmény volt ott lenni, megismerni a helyieket, a helyi szokásokat, egy másik repteret. Az idei nyaram legjobb egy hete volt ez az időszak, fantasztikus volt a hangulat, új barátságok szövődtek, és olyan magasra emelkedhettem a Ka8-assal, ami Fahegyen elképzelhetetlen lenne a légterek kialakítása miatt. Az ezt követő farkashegyi táborban megrepültem az Astir típust, ami megint hatalmas élmény volt, sajnos még nem nagyon repültem hosszabbakat a géppel, remélhetőleg ez jövőre megváltozik.
A szakszó elméleti vizsgám július közepén, a jártassági vizsgám a hó végén lett meg. Sajnos az ügyintézés eléggé megcsúszott, és a posta is elkövetett minden tőle telhetőt, úgyhogy csak szeptember közepén került a papír a kezembe, az augusztus nagy része elúszott. Így, lassan a szezon vége fele közeledve kijelenthető, hogy 3 év kellett a szakszolgálati engedély megszerzéséhez. Ez nem számít kifejezetten gyorsnak, de most már főleg előre tekintek, hiszen a java még csak most kezdődik…