Sziasztok!
Júliusban Tóni jóvoltából kipróbálhattam a távrepülést az új TMA-szerkezet alatt. Elöljáróban annyit, hogy elindulni sem volt evidencia, de az semmiség volt a hazarepülés nehézségeihez képest… De hát ezzel gondolom nem mondtam semmi újat.
Mindenekelőtt szeretném megköszönni mindenkinek, különösképp a tábor sikeréért nap mint nap dolgozóknak, hogy repülhettem tegnap, nagyon élvezetes és izgalmas táv élményével gazdagodtunk!
A hét elején már látszódott, hogy a korábban csütörtökre ígért hidegfront korábban, már szerdán eléri a Kárpát medencét, továbbá térségünkben jelentősen veszít erejéből és feloszlik. Adódott, hogy csütörtök lesz a legjobban repülhető nap a héten, de sajnos az a nap sem Tóninak, sem nekem nem volt alkalmas, így maradtunk a korábban tervezett pénteknél. Úgy tűnt, termikusan nem indul rosszabbul a csütörtöknél, ugyanakkor problémát jelentett a várható kiszáradás és melegadvekció. A modellek csütörtök estére aztán nagyon pesszimisták lettek, eltűntek a gomolyfelhők a prognózisokból és a gradiens is sokat gyengülni látszott. Ugyanakkor megfigyelhető volt, hogy éjszaka, egy ciklonális görbület hatására, Ausztria-Szlovénia felett nagy zivatargócok alakultak ki, melyek előterében a hajnali órákban nedvesebb, labilisabb levegő áramlott a Dunántúlra. Ez reggel 2-3/8 Ac formájában látszott az égen, ami arra utalt: van nedvesség középszinten, így jó eséllyel lesz kumulusz is, ez a nem tervezett légtömegcsere megtréfálta a modelleket. A legjobban repülhetőnek az ország középső harmada tűnt, így a Duna-mentén és a homokon deklaráltunk egy 250km-es tört hurkot és az induló időben, még dél előtt, fel is szálltunk csőrlésből.Ekkorra az Ac nagy része feloszlott, földi eredetű gomoly viszont még alig-alig volt kivehető. Kisebb páracsomók alatt lépegettünk Gyúró, az indulási pontunk felé. Sóskútnál még megemelkedtünk plafonig, majd besiklottunk a kék égbe, bízva benne, hogy már ott is él az idő, lesz emelés. Volt a levegőben dinamika, kisvártatva megjelentek az első páracsomók is, így aztán noha 450m környékéről kellett kiemelkedni, igazából nem lett úrrá terep-para a fedélzeten. Végül 1 órakor plafonon voltunk az indulási szektor szélén, Dunaúj felé már látszódtak kisebb felhők, így az indulás mellett döntöttünk – bízva a hátszél jótékony hatásában is.
Szépen lehetett pályázgatni, Pusztaszabolcs vonalában álltunk meg először emelkedni, 2.5 feletti átlagúban. Dunaúj térségét 115-ös átlaggal értük el, viszont sajnos már itt a deklarált feladat megszakítása mellett kellett döntenünk, lévén a Duna-Tisza közén semmi használható időjárás nem látszott. Északnyugatnak fordulva a Balaton északkeleti csücskét céloztuk meg, végül Berhida elött fordultunk, hogy egy keleties kiflivel Pincehely-Tamási térségéig jussunk. Kevéssel 3 óra után fordultunk hazafele, Farkashegytől közel 100km-re voltunk ekkor. Eredeti tervünk szerint 4 óra tájban hazaérő és ezáltal döntési pozícióban szerettünk volna lenni, mert a modellek későbbre már jelentős lecsengéssel számoltak. Végül Dunaújtól északra elcsábított minket egy kelet-nyugati felhősor, aminek az elején a nap emelésében, egy közel 4-es teljes termikátlagú liftben emelkedtünk, majd egy nagyot siklottunk oda-vissza, nyújtva és egyben gyorsítva is a távunkat. A felhőalap ekkor már kevéssel 2000m felett volt.
A hazaút Dunaújtól viszont már siralmasan alakult. A Duna mentén volt még 1-2 kisebb páracsomó, ezek alatt találtunk is használható emelést, de hamar megfogott a légtér, közben pedig 30km/óra környékére erősödött az északi szél. Szegény Twin érezhetően megállt a levegőben. Adony után teljesen döglött levegőbe értünk, így Gyúró repteret vettük célba, ahova ha nem is vastagon, de beérők voltunk. 350m-en jelentettük Gyúrónak a long final-t, a fahegyieknek pedig jeleztük, hogy minden bizonnyal leszállunk. Utolsó utáni esélyként egy mezőgazdasági üzemet néztünk ki, ahova 240m-en érkeztünk meg, nyitott futóval és, láss csodát, megmozdult alattunk a levegő. Mivel pár másodpercig tartásban-emelésben utaztunk előre, bele mertem fordítani a gépet és meg is maradt egész körön a pozitív varió. Idegörlő körök következtek, mert tudtuk, ha nem sikerül felnevelni a termiket, a 20-30 centiben többet sodródunk, mint emelkedünk, végül esetleg terepre kényszerülve a biztonságos kitérő repülőtér helyett. De az emelés sima volt, stabil, és szépen lassan kúszott felfele a varió, maradtunk hát. 400m-en stabilan 1 fölötti köröket róttunk, így azátn még a futót is nagy büszkén becsuktuk és szóltunk Marcipánnak, ne melegítsék még a vontatógépet ? Végül plafonon már 2 körüli emelést kényszerültünk otthagyni, de az erős szembeszél miatt még innen sem volt esélyünk beérni Fahegyre. A sóskúti domboldal viszont menetrendszerűen adta a hazatérő termiket, amiből már biztonsággal haza tudtunk siklani, 300km körüli szabadtávot teljesítve. Sajnos ez a légtérszerkezet, ezekkel a relatíve kis teljesítményű gépekkel, különösen északias szelek mellett, nagyon nehézzé teszi a hazarepülést. Szurkolok nektek, hogy mielőbb rákerüljön az utolsó aláírás is a koordinációs szerződésre, hogy újra jobb esélyekkel és mindenekelőtt nagyobb biztonsággal lehessen Fahegyről távokat repülni!Addig is jó leszállásokat kívánva, üdvözlettel:
Dani