Szeretném elmesélni a magam egyszerű módján az első, igazi hullámrepülésem történetét.
Már- már föladtam, hogy az idén lesz lehetőség hullámot repülni, a Pipishegy visszalépése miatt, amikor jött a hír, hogy Dunakeszi talán szervez, és lehet, hogy idegen is repülhet náluk.
Szenzációs hír, gondoltam, de a következő hír egyből lelombozott, miszerint a Dunakeszi Önkormányzat nem járul hozzá.
Egyből tudtam, hogy Magyarországon vagyok (ha eddig lett volna kétségem).
Körülbelül ez volt az a pillanat, amikor feladtam.
Váratlanul, csütörtök este megcsörrent a telefonom, Rajncsák Pista lelkendezve mondta, hogy pénteken reggel irány Dunakeszi, ahol eligazítás és vizsga után talán repülünk is.
No, ennek a fele sem tréfa, így rövid, 3 órás telefonálgatás után el tudtam intézni, hogy pénteken és szombaton ráérjek.
Nagy barátsággal fogadtak bennünket az Opitczos pilóták, és egy viszonylag rövid elméleti megbeszélés után már toltuk is a gépeket a startra.
Tőlünk Bőti Laci kezdett (minden bizonnyal ő is elmeséli a történetét), akinek csupán 300 m hiányzott a gyémánthoz. De az arany meglett! :)
HURRÁÁÁÁ!!!
Csak az-az átkozott légtér. Laci PDA-ján a földön az utolsó pillantban minden jól be lett állítva, de a leoldás után szétesett a See you- ja.
Ettől a ponttól kezdve, maradt a térkép, a logger és a PDA segítségével kiderült, hogy nem lehet bent maradni a boxban.
Másnap reggel én kerültem sorra a kis- Astirral. Előtte „egész éjjel” a saját PDA-mat próbáltam újraéleszteni, ám nem sikerült.
Sajnos én is Laci PDA-jával indultam neki a feladatnak. Minden szuperül bellítva G24- 25 légtér vastagon kijelölve, nem lehet hiba!
Elém állt Gyuri a vontatógéppel, akkor derült ki, hogy aznap én leszek az első, akit fölhúznak.
A vontatás viszonylag sima volt. Végig a légcsavar szél alatt maradva emelkedtünk. Sajnos 1200 m fölé kellett menni, hogy valami stabil emelésbe érjünk. Itt Gyuri leoldatott. Maradt 0-0,5 m-es emelésem. Nem baj, gondoltam, amíg nem süllyedek, addig türelmesen próbálkozom. A hullámfelhők szépen ott voltak a Pilis-, Visegrádi és a Börzsöny másodlagos hullámterénél is.
Gyöngyösi Andis nyugodt hanjga a rádióból nagyon jól jött. Elkezdtem tapogatózni, és lassacskán 0,5- 1 m-es emelésben találtam magam, amit néha sikerült 1,5 m-re küzdenem .
Ekkor úgy jártam, mint Laci az első napon. A See you meghülyült és eltűnt a G24 – 25-ös légtér.
A pipától nem láttam. Elő a térkép, a logger, összevetés a PDA-val. Sajnos utóbb kiderült, nem tudtam megoldani a problémát.
A G24-ből a déli oldalon, mintegy 1,5 – 2 km-t kicsúsztam. Közben alattomosan, abban a 0,5-1, néha 1,5 m-es emelésben azért emelkedtem, és lassacskán 3000 m-en találtam magam. Gomolyfelhők alattam.
Szédületes látvány, gyönyörűszép tiszta idő. A Világ végéig ellátni.
Mit mondjak? … Hozzá tudnék szokni! :)
A többiek is időközben felvontattak és a rádiózásból hallottam, hogy nekik sincs nagyobb emelésük. Ez egy kicsit megnyugtatott, hogy nem csak én bénázok, hanem valóban ilyen az emelés.
Általában végig ez 0,5-1-1,5 m-es emelés volt, attól függően, hogy mennyire jól helyezkedtem.
3000m- en elkezdtem a megbeszéltek szerint szipákolni az oxigént (véleményem szerint még nem volt szükségszerű), és szép lassan emelkedtem tovább.
4000 m-en járva csillant meg előttem először komolyan a remény, hogy lehet ebből még arany.
Viszont, 0,5 m-nél nem emelkedtem jobban, ez meg is maradt 4300- 4400- 4500 m-ig. Semmiféleképpen sem nőtt, akármerre mentem, így úgy döntöttem, Andrissal rádiózva, hogy gyorsan leszállok, hátha marad még esély a társamnak is megrepülni ezt a szép magasságot.
Féklap ki és csúsztatás, mínusz 6 m, de így is majd 20 percbe telt, míg leértem ebből a gyönyörű szép magasságból.
1000 m-en fogadott a nagy szél és a föláramlásokból eredő turbulencia, ami a leszállásig kitartott, így 130 alá nem is engedtem a gép sebességét, és leszálltam.
Az IGC letöltése után kiderült,hogy nem maradtam bent a boksz-ban. Rendkívül szégyellem magam,hogy vendégként kockáztattam a Dunakesziek koordinált légterét. tartottunk egy megbeszélést a Fahegyi hullámosok, és a szakmai vezetőnk (Zsiga) úgy határozott, hogy ez többet nem fordulhat elő. Ezért bármilyen navigációs meghibásodás esetén, ha nem vagyunk 100%-ig biztosak abban hogy jó helyen vagyunk, irány a légtér közepe felé, féklap és leszállás.
Mindenkinek köszönöm a segítségét.
Tóni!