Hosszú évtizedek hagyománya már, hogy az év utolsó napján, Szilveszterkor örömrepüléssel búcsúzzunk az óévtől. Ilyenkor ismét összegyűlünk a hangár előtt a téli zimankóban, hogy előszedjünk a hangár mélyéről egy-két iskolagépet, amik már pár hónapja csak pihennek ott, és arra várnak, hogy ismét szárnyukra süthessen a nap, és végre megmozgassák a bepókhálósodott mechanikájukat. Ez a nap nem is igazán a repülésről szól, hanem inkább arról, hogy összejöjjünk még egy baráti találkozóra, sztorizgassunk az elmúlt eseményekről, ugrassuk kicsit egymást, elpasszoljuk a Karácsonyról megmaradt, kővé keményedett bejgliket, és hogy dacoljunk az időjárással, hogy megmutassuk: nálunk a repülés mindenek felett áll. A fázós nap után pedig egy forró teával, vagy éppen alkoholtartalmú melegítővel kívánunk egymásnak boldog új évet. Minden elszánt pilótának csak egy-két kör jut a levegőben, de senki nem ilyenkor akarja bepótolni azt, amit év közben kihagyott. De persze ezt az egy kört senki nem is hagyná ki, ha már egyszer itt van! Így volt ez 50 éve is, nincs ez másképp most sem.
Folytatva a tradíciót 2018. Szilveszterén – amit viccesebb barátaink megjegyeztek: idén kivételesen dec. 31-re esik – ismét összejöttünk Fahegyen, hogy kicsit kikapcsolódjunk az ünnepi kavalkád után. Reggel 9-kor már majdnem harminc “pilótagyerek” várta lelkesen, hogy elkezdjük az év végi üzemnapot. Nyáron, egy jó kis termikes napon nem szoktunk ennyien lenni. Leglelkesebb talán a repülésvezetőnk volt, aki többekkel egyetemben látta a reggeli felhőképből és meteor helyzetből, hogy nagyon jó kis repülőidő jöhet ki a napból, akár hosszabb időtartamú repülésekkel is. Az eget mindenfelé csinos hullámfelhők díszítették, a szél élénk észak-nyugati, és a napocska is egyre erősebben sütött ránk.
Azt nem állítom, hogy tavaszi melegben lett volna részünk, de nem lehet szó nélkül hagyni a globális felmelegedés hatását, aminek “hála”, eltolódnak az őszi, tél eleji hónapok, így decemberben már nincs az a hatalmas hideg, és fagy, ami jellemezte anno ezt az időszakot. Sőt, az elmúlt években még termikelésre is akadt lehetőségünk ezekben a napokban. Külön köszönet ezért az időjárásnak és az éghajlatváltozásnak.
Mivel sokan voltunk, a nap meg decemberben igen rövid, igyekeznünk kellett, hogy az első felszállás mielőbb elmenjen. Gyors eligazítás, és lemerült akkumulátoros autók tologatása után egy Twin Astirral szaladtunk ki a 33-as starthelyre. Megcsináltuk a napi beosztást, ami szerint egy-egy párosra húsz perc repülés jutott, ami így télvíz idején nem is rossz, bár az időjárásban több is benne volt. Lassan a MÁV-osok is megérkeztek két repülővel, és előkerültek a motoros gépek: Falkék, Cessnák, és mindenféle ultralight gép. Hamarosan akkora forgalom lett, hogy kisebbfajta káosz is kialakult a pályán. A repüzemvezető sem tudta mindig koordinálni a gépek mozgását az új szabályok szerinti rádiók hiánya és a laza, évbúcsúztató hangulat miatt. Persze azért minden pilóta résen volt.
Jó pár beköszönő gép kívánt nekünk boldog Újévet egy-egy alacsony áthúzással, még a “Bravo Lima” Gawron is megmutatta magát. Az öreg vitorlázórepülő vontatógépből nem sok repképes példány maradt már. A FlyCoop-os fiúk is rögtönöztek nekünk pár rövidke helikopteres bemutatót.
Ismét egy jó hangulatú szilveszteri repülőnapot sikerült összehoznunk, ahol a motorosok a felhők kergetésével, a vitorlázók pedig a feláramlások hajkurászásával töltötték az év utolsó napjának lecsorgó perceit. Még egy pár forró virsli, és egy koccintás is belefért az estébe, autóvezetőknek szigorúan alkoholmentes pezsgővel.
Szép teljesítmények születtek 2018-ban, sok új pilótát köszönthettünk a klubban, és az utánpótlásról is már többen gondoskodtak. Azonban nagyszerű embereket vesztettünk el, akiknek életük volt a repülés, de motivációt adtak, hogy az új esztendőben, és utána is ez a sport a szenvedélyünk, lételemünk maradjon.
